Társadalmi vállalkozók

Az utóbbi hetekben meglepő és igencsak örömteli módon egyre több és több társadalmi innovációval vagy éppen kifejezetten társadalmi vállalkozókkal foglalkozó program, előadás, workshop ütötte fel a fejét a városban. Részben az eddig is jelen lévő szervezetek kezdtek egyre aktívabban eseményeket szervezni, részben viszont több új kezdeményezés is megjelent.

Ezek egyike a budapesti székhelyű CEU Business School újonnan indult innovációs központja, a CEU InnovationsLab, ahol éppen holnap tart előadást Jill Kickul, a Berkley és a Stern Business School professzora arról, hogyan viszonyul egymáshoz társadalmi vállalkozás és tőkebefektetés. Az előadás nyilvános és ingyenes, ráadásul szuper színvonalas, csak ajánlani tudom. Az InnovationsLab missziójának egyébként nem kimondottan része a társadalmi innováció, de igazgatója, Bala Mulloth éppenséggel hasonló témában írta a PhD-ját, így mostanában több eseményt is várhatunk a témában. Ennek adott remek alaphangot másfél hete az Ashokával, a DemNettel és a NESsT-tel közösen szervezett fél napos Social Entrepreneurship workshop, ahol a szakma több kiváló hazai képviselője is előadott, több társadalmi vállalkozó (jellemzően Ashoka tagok) vagy éppen a Prezi társaságában. 

A hét egy másik érdekes eseménye szintén az Ashoka Magyarországhoz tartozik, akik eddig keveset hallattak magukról, de ez is hamarosan megváltozik. Mivel az Ashoka fókuszában a kivételes, társadalmi változást elérni képes egyéniségek állnak, ezért ezen a vonalon indul el új eseménysorozatuk, az Ashoka Kakaós 7x7, ahol 7 kivételes személyiséggel beszélgethetnek majd a résztvevők 7 külön asztalnál.

Új programot indított a szintén régebb óta a pályán lévő Kreater Társadalmi Innovációs Ügynökség is: az iGen Pálykezdő Innovációs Program az ötletekkel és elszántsággal rendelkező fiatalokat segíti az elindulásban. Emellett hetente jelentkezik ezen túl már-már hagyományos sorozatuk is, az Anonim Innovátorok Klubja, aminek eheti beszélgetésén társadalmi misszió és üzlet kapcsolatáról esik szó.  

Ezek csak a legaktuálisabbak voltak az elmúlt hetekben létrejött kezdeményezések közül, de érdemes lesz szemmel tartani a NESsT futó programjait, a Helyi Mérték Alapítvány vagy a SEED remek kiírásait vagy akár a Szervezetfejlesztők Magyarországi Társasága által életre hívott Social Impact 2013 programot is!

A január-februári intenzív előkészítés után végül sikeresen megrendeztük Budapesten is az Investment Ready Warm-up workshopot, február 14-én, a Colabs helyiségeiben: élmény volt ezen dolgozni és nagyon örülök az eredménynek. A workshopon végül néhány visszamondás után 11 vállalkozás és körülbelül ugyanennyi befektető vett részt, ami hasonló arány a többi országban tartott workshopokéhoz, ráadásul nagyon kezelhető a csoportos beszélgetések során. A vállalkozók számára egész napos és meglehetősen intenzív volt a program, aminek a végén egy-egy 90 másodperces próba-pitch-ben mutathatták be modelljüket a megjelent befektetők előtt, amiben a társadalmi problémára adott válasz lényegi összefoglalása éppen olyan fontos volt, mint a jövedelemforrások és fenntartható üzleti működés pár mondatos bemutatása.

A nap során az Investment Ready trénerei és partnereink, a Boston Consulting Group önkéntes tanácsadói ebben igyekeztek segíteni a résztvevőknek, miközben délután már a területtel szintén csak ismerkedő hazai befektetőket is bekapcsoltuk a beszélgetésbe.

Az IDEO, az egyik legismertebb design és tanácsadó cég rendszeresen vesz részt társadalmi innovációs projektekben és több fronton kezdeményez is ilyeneket - említettem már itt is korábban. A fenti képen például egy  tavaly tavaszi rendezvényükön készült prototípust mutat be éppen az egyik alkotó, egyet azok közül, amiket egyetlen hétvége alatt dobtak össze vegyes hátterű tervezői csapatok, több kijelölt problémára válaszul. Hasonló projektekbe kapcsolódhatunk be mi is bármikor az OpenIDEO platformon keresztül, tanulhatjuk (kicsit kevésbé bármikor) a módszert például itt vagy olvasgathatunk még a témáról a Design for Social Innovation hálózat honlapján is.

De vajon ezek a menő designerek csak a jó ügyet övező divathullámot erősítik vagy tényleg képesek áttörő megoldást létrehozni? Vajon hogyan születik az életképes innováció?

Bár nem gondolom azt sem, hogy nagy bajt okoznának, ha "divatból" foglalkoznának társadalmi problémákkal, azért az igaz, hogy ezek a problémák sokszor nagyon komplexek és megoldásuk pedig látványos kudarcokhoz tud vezetni. A 21. század viszont hozott egy-két olyan változást, ami úgy tűnik, új lendületet adott a társadalmi innovációnak is. A virtuális hálózatok sokkal nagyobb részvételt és proaktivitást tesznek lehetővé a felhasználók/állampolgárok számára, miközben megjelentek közösségekre, megosztásra és együttműködésre alapuló, sikeres üzleti modellek is, amelyek akár szociális szolgáltatásokat is jobb minőségben, vagy szélesebb körben tesznek elérhetővé.

Mivel gazdaságainkban egyre inkább a szolgáltatási szektor dominál, a gazdasági növekedést hajtó innováció szempontjából is egyre fontosabb lesz megérteni, hogyan jönnek létre a kiszolgálatlan társadalmi igényekre adott hatékony válaszok, azaz a társadalmi innováció - állapította meg évekkel ezelőtt a Said Business School nagyon jó tanulmánya. A szerzők azt találták, hogy meghatározó elem az új kapcsolatok létesítése szakmák, piacok, létező koncepciók között; illetve a gyors prototipizálás, vagyis hogy gyorsan megjelenjen egy kész termék, amit utána tovább igazíthatnak a valós visszajelzések alapján.

Bár nyilván kulcsfontosságú, hogy az ötlet hogyan lesz képes ezek után növekedni (ami ugye társadalmi szerepe beteljesítését is jelentené), azért a folyamatnak ez az első része is nagyon érdekes. Úgy tűnik tehát, hogy a társadalmi innováció valóban szorosan összefonódik a kortárs design diszciplínákon átívelő, megoldásorientált szemléletével és összefonódik a közösségi problémamegoldással is, ami pedig a virtuális összeköttetésekben mutat perspektívát. És bár kétségkívül előfordul, hogy egy-egy embernek zseniális ötlete támad (ha így van, akkor erre tessék) és azt képes is megvalósítani - akárcsak az üzleti életben, úgy tűnik, hogy a világmegváltó termékek piaci lehetőségeinek feltérképezése és a koncepció kidolgozása ennél sokkal jobban tervezhető. Szerencsére, itt sem a csodában kell bízni.

Miközben egyre több emberrel beszélgetek arról, mit csinál egy impact befektető és kinek is jó ez, jellemzően kétféle reakcióval találkozom: akik sosem hallottak még róla, de nagyon érdekesnek tartják, hogy ilyen is van, illetve, akik civilszervezetekkel vagy kisvállalkozásokkal foglalkoznak és nem nagyon látják a realitását vagy a piacát. Számomra mindkettő arra mutat rá, hogy ez a kialakulóban lévő koncepció rengeteg olyan problémába ütközik, amire meg kell találnia a választ, például Magyarországon is.

Az egyik ilyen probléma a tőke viselkedése és a társadalmi vállalkozások céljai között (ha nem is feszülő ellentétek, de) megbújó apró repedések felszínre kerülése. Morgan Simon, a TONIIC hálózat egyik alapítója remekül összefoglal pár fontos kritikát ebben a cikkben. Szerinte a társadalmi célú befektetések egyik problematikus pontja, hogy a befektetők úgymond átnyúlnak az érintettek feje fölött: ahelyett, hogy a közösséget szolgálná a tevékenység, a piaci "professzionalizmus" és a tulajdonosi elvárások miatt voltaképpen ugyanúgy a vállalat vezetése kerül előtérbe, mint bármely más vállalatnál. Másik lényeges elem, amit itthon is érezni, hogy a befektetők keresésében gyakran kizáró hátránnyal indulnak a nehezebb helyzetben élő csoportok vagy a távoli vidékek lakói, akik nem beszélnek angolul és nem tudnak a szcéna központjaiba, rendezvényeire eljutni. Morgan szerint sokat javíthat a helyzeten a kedvezményezett csoport képviselőinek bevonása, részvételre bátorítása a tervezés és megvalósítás minden szakaszában. Logikusnak tűnő, de mégis nehezen végrehajtható követelmény.

A Morgan által is említett hozzáférési problémának egy másik oldala is van, amivel itthon a nem társadalmi célú startup-ok is gyakran találkoznak. A finanszírozási oldalon nehéz kis léptékű befektetést, forrást találni, a tőkebefektetések gyakran 80-100-200 millió forintos nagyságrendnél kezdődnek, ami elköltéséhez már komoly üzleti tapasztalatra van szükség. Nagy szükség van tehát a köztes lépcsőkre, azokra a finanszírozókra, akik a társadalmi vállalkozások első lépéseinél segíthetnek. A nagyon jó tanulmányokat publikáló Monitor Intézet és a világszerte rengeteg projektet támogató Acumen Fund  nemrégiben megjelent könyve arra a következetésre jut, hogy ezen a ponton leginkább a nagyobb adományozóknak (venture philanthropy) lehetne kulcsszerepe, ösztöndíjaikkal, támogatásukkal könnyen áthidalható lenne ez a szakadék.

Némi kihagyás után visszatér a blog, hogy a korábban említett impact investment témakörnél folytassuk. A hetekben indul ugyanis egy program, ami Közép- és Kelet-Európa különböző pontjain szeretné éppen ezt a piacot erősíteni, olyan országokban, mint Ausztria, Horvátország, Magyarország, vagy éppen Törökország. 



Az Investment Ready célja, hogy áthidalja az ígéretes  társadalmi vállalkozók és a rájuk kíváncsi finanszírozók közötti szakadékot, legyen az információhiány, bizalomhiány vagy kommunikációs problémák. A program magja egyébként egy több hónapos tréning, ahol a BCG tanácsadói és befektetők mentorálják a legjobbnak ígérkező vállalkozásokat, de ehhez kapcsolódóan nyitottabb események is vannak. Az ún. warm-up események, amiből februárban egy Budapesten is megrendezésre kerül, a helyi hálózatok erősítésére szolgálnak és a többnyire “felderítetlennek” számító kelet-közép-európai országokból érkező szereplők hozzáférését, illetve a másik oldalról, láthatóságát szeretnék erősíteni. Ennek fontos része, hogy a helyi szervezetek megismerjék egymást, illetve a téma nemzetközi szereplőit, mint például a régiós HUB-okból érkező kezdeményezéseket, támogatókat vagy a TONIIC befektetői hálózat tagjait. 



A TONIIC alapítói közül nemrégiben személyesen is találkoztam Charly és Lisa Kleissnerrel, akik egy nagyon érdekes előadást, vagy inkább beszélgetést tartottak arról, miért is választották ezt a speciális szektort és hogyan érik azt el, hogy a majd háromnegyed részben impact befektetésekből álló portfoliójuk teljesítménye éppenséggel a piaci medián felett van. Ezt meséli el Charly ezen a videón is, hogyan kapcsolódik össze Silicon Valley és a társadalmi vállalkozók:

Charly Kleissner - Library of Knowledge from Unreasonable Institute on Vimeo.

Ma volt Budapesten a harmadik TEDxYouth konferencia, ami, bár a névből is kiderül, a világszerte elterjedt, kiemelkedő ötleteket és egyéneket felsorakoztató előadássorozat ifjúsági tagozata. Nagyon jó dolog ez, különösen Budapesten, hogy 26 fiatal mesél a sikereiről, különösen ha a legtöbbjük olyan ember, akiről amúgy nem tudunk sokat hallani, hiszen nincsenek jelen a médiában.

Természetesen sokan az előadók közül valami olyan innováción dolgoznak, olyan tevékenységet működtetnek, ami sokak életében hozhat alapvető változást vagy például megkönnyíti az orvosok munkáját. A leírásokból nem derül ki, hogy ezek közül hány marad csak egy terv a fiókban és hányból lesz esetleg vállalkozás, de ha valahol társadalmi vállalkozókat szeretnénk keresgélni, akkor itt biztosan jó helyen járunk, elhivatottságukat, kreativitásukat tekintve.

Az egyik jó példa szerintem Haidegger Tamás, aki egy magyar kutatócsoporttal a kórházi kézhigiénia javítására fejlesztett ki egy elektronikus szkennert. Mint az ilyen fejlesztések általában, ez is mindenféle innovációs fórumokat megjárt (például itt egy interjú a European Young Innovators Forummal), működését és háttértörténetét pedig a lenti videón magyarázzák el.

Hand-in-Scan HU from Hand-in-Scan on Vimeo.

De nagyon szívesen meghallgattam volna Dr. Meskó Bertalant is, aki évek óta foglalkozik azzal, hogyan javítható az orvosi kommunikáció és így maga a hatékony gyógyítás is a közösségi oldalakon keresztül. Díjnyertes blogján, a Scienceroll-on iy nyomon követhetjük mindezt, aminek külön aloldala foglalja össze a web 2.0-s orvoslással kapcsolatos legfontosabb linkeket, anyagokat. Több előadó érkezett egyébként a szociális programok irányából is, mint a BAGázs Egyesület két tagja, vagy a nevelőotthonban élő és családban élő gyerekeket összekapcsoló Cókmók iskolatáska és közösségi program tervezője, Kovács Bori. 

Az előadásokról egyelőre a programból vagy a facebookon lehet többet megtudni, ha felkerülnek a videók, ide is felteszem.

Tegnap eltöltöttem néhány órát az interneten a magyar öko-dizájn és a társadalmi vállalkozók feltérképezésével: ez volt az egyik kedvencem, igaz, a termékeiket már korábban is láttam. A Plastenka táskái és kiegészítői 100% újrahasznosított műanyagból készülnek, kívül-belül egykori csomagalóanyagok teszik divatossá vagy éppen humorossá őket. Persze mindehhez technológiai újítások is elkelnek: "a laptoptartók általunk kidolgozott alapanyaga az UTOPLAST, 100% használt, hőpréselt nejlonzacskó, amit a laptoptartók készítéséhez nyers zacskókkal bélelünk". A vállalkozás társadalmi missziója egyébként nem csak ebben áll, az említett laptop tokok például a Szigony utcai pszichiátriai foglalkoztatóban készültek, az Utoplast anyag készítésében pedig egy szakközépiskola működött közre (információk innen).

Hát, valami ilyesmiről volna szó. 

Egyébként szombaton éppen kezdődik egy átfogóbb öko-dizájn esemény a városban, bár így kívülről nézve nem tudtam eldönteni, hogy mit is várhatunk tőle.

Az Ashoka a világ alighanem legnagyobb társadalmi vállalkozókat támogató szervezete, amit az amerikai-ausztrál Bill Drayton alapított 1980-ban, Washingtonban. A szervezet fő tevékenysége, hogy évente tagokat (fellow) választ, akiket ösztöndíjjal, tanácsadással és egy nagyon erős hálózati háttérrel támogat, meg persze a nevével, ami az elmúlt 32 év alatt hihetetlen presztízsre tett szert. A ma közel 70 millió dollár mérlegfőösszegű nonprofit szervezet több, mint 60 országban van jelen és közel 3000 tagja van. Európában 8 országban van központjuk, magyarországi tevékenységéért egy korábbi jelenlétet követően tavaly óta újra saját koordinátor felel, aki a bécsi irodával működik együtt.

Az Ashoka számára az egyik legfontosabb kiválasztási kritérium a leendő tagokkal szemben, hogy mennyiben lesznek képesek rendszerszintű változást elérni. Ezzel összefüggésben a tagoknak vállalkozó szelleműnek és innovatívnak (kreatívnak) kell lenniük, de az is lényeges, hogy már bizonyítottak: a tevékenység, amit megszállottan létre akarnak hozni, már elindult és működőképes(nek tűnik). A szervezet tehát a változást létrehozni képes személyeket támogatja és nem propagál például üzleti modellt - a kritériumok között nem is szerepel a pénzügyi önfenntartás.

Amerikai szervezet lévén, nem annyira furcsa, hogy az Ashoka semmilyen állami forrást nem használ, hanem tisztán magánadományokból tartja fenn magát, illetve különféle vállalatokkal és nonprofit szereplőkkel kialakított partnerségeken keresztül valósítja meg tevékenységeit. A partnerségeket túlnyomórészt a helyi szervezetek hozzák létre saját programjaik finanszírozására, a nemrég véget ért magyarországi Fiatalok a változásért programot például a Flextronics segítette - de érdemes megnézni a német szervezet partnerlistáját is. A vállalatok a pénzbeli vagy a szervezeti támogatása mellett az Ashoka topmenedzsereket, szakértőket egyénileg is bevon, akik coachként, mentorként vagy valamilyen szaktudással (jog, pr, stb) segítik a tagokat. 

Az USA-ban egyébként, ahol az Ashoka társadalmi tőkéje a legnagyobbra nőtt, a szervezet kiterjedt tevékenységet folytat a piac (szektor) szélesítése, fejlesztése érdekében is: a fent említett fiataloknak szóló program mellett jelen vannak az egyetemi életben és nagy erőkkel igyekeznek a zömmel civil tagjaik finanszírozási esélyeit növelni például a Changemakers platformmal, ahol befektetőkre, ösztöndíjakra találhatnak. Németországban és más európai országokban egyelőre inkább a saját hálózat segítésén van a hangsúly, Magyarországon pedig csak most kezdődik majd ez a munka - sok év kihagyás után kell feltérképezni, hogyan is állnak most a tagok. 

Miközben a társadalmi vállalkozások területének szemlélői közül sokan arról vitáznak, mennyire etikus, vagy éppen ártalmas a kapitalista termelési modell a közösségi célok megvalósítására, azon közben nagy befektetési bankok saccolgatják, hogy vajon hány milliárd dollár parlagon heverő profitlehetőség van az elesetteket támogató vállalkozások piacán. A JP Morgan még 2010-ben hozott ki egy nagyon érdekes jelentést arról, hogy hogyan is néz ki ez a legtöbb befektető számára új eszközosztály, mik a jellemző formái, várható megtérülései - azt állítva hogy a nemrég még egzotikusnak számító feltörekvő piaci portfoliókhoz hasonlóan ennek is hamarosan ott lesz a helye a befektetők horizontján.

Az impact investment (magyarul talán társadalmi célú befektetés), amiről ez a jelentés is szól és amiről még többet megtudhatunk a GIIN (Global Impact Investing Network) oldalán, azonban nem azonos a néhány éve nagy feltűnést keltő “bottom of the pyramid” mozgalommal. Míg C.K. Prahalad magyarra is lefordított könyvében arról beszélt, a legszegényebb és a fogyasztói javakhoz többnyire egyáltalán nem hozzáférő sokszázmillió  fogyasztó elérése komoly üzleti lehetőség lenne a multinacionális vállalatok számára is (bár, mint azóta kiderült, igazából nem is), az impact befektetők olyan (helyi) vállalatokba fektetnek, akiknek deklarált társadalmi missziójuk van és ezt képesek a pénzügyi megtérüléssel szoros összefüggésben megvalósítani. Mivel ezt a célt együtt szeretnék teljesíteni, anélkül, hogy a profitelvárások a hatás kárára mennének, a befektetőknek kifinomult hatásmérésre és megbízható mutatókra van szükségük.

A hagyományos befektetői kategóriák közül az impact investment a kockázati illetve magántőke (private equity) befektetésekhez hasonlít, szereplői is sokszor erről a területről, gyakran családi befektetői cégek köréből kerülnek ki. A kiválasztott vállalatok pedig igen sokfélék: a JP Morgan tanulmányában feltörekvő piacokon megvalósuló, fogyasztói javakat vagy fogyasztóknak nyújtott szolgáltatásokat érintő impact befektetéseket vizsgál, míg egy 2011-es tanulmány ennél tágabb körben, a zöld technológiát is bevonva vizsgálja a várható megtérüléseket. A piac egyelőre nem szegmentált és nem intézményesedett, a befektetések magánügyletek formájában jönnek létre, és bár foglalkoznak már a témával befektetési alapok is, azért a piaci szereplők egyelőre még csak méricskélik a portfoliók viselkedését. Érdekes lesz ezt a fejlődést nyomon követni, annál is inkább, mert a befektetők körül kialakuló komplex hatásmérési módszerek nyilván befolyásolják majd a vállalkozások működését is.

Ha az ember társadalmi vállalkozásokról kezd el beszélgetni, azonnal egy értelmezési problémában, majd, úgy 10 perc múlva akár egy politikai, etikai, vagy netán morálfilozófiai vitában találja magát. Itt is utaltam már rá, hogy a fogalom lehatárolása a szakirodalomban is állandó probléma, a mindennapokban pedig végképp nehéz eldönteni, hogy amit látunk, az micsoda - miközben például az USA-ban már szinte a csapból is social entrepreneurship folyik, különböző értelmezésekben.  

Az egyik forró pont az üzleti értelemben is sikeres vállalkozások esete, amikkel szemben állandó kritika, hogy akkor biztosan a pénz miatt csinálják. Tény, hogy egy olyan vállalatban, ami a piacra termel, meglehetősen sok munkát kell a "pénz" miatt elvégezni, de hát mellesleg ez egy folyton pályázatokat író vagy utcán adományt gyűjtő civilszervezetnél is így van. Csak az állam nem dolgozik a pénzéért, de hát nem lehet mindenki állam, ugye. 

Félretéve az iróniát, természetesen érthető az aggodalom, hogy esetleg egy vállalkozás inkább az üzleti siker érdekében használja a divatos kifejezést, mintsem a hatás maximalizálásán dolgozik, de azt hiszem, ezt a vitát csak az egyéni esetek szintjén lehet eldönteni. Addig is az üzleti alapon működő társadalmi vállalkozások a következő módokon védekezhetnek a kritikák ellen (sajnos a bullet pointokat nem tudja kezelni a motor):

(#1) A társadalmi hatásuk a vállalat működésének, szervezetének közvetlen következménye. Ilyenek például a hátrányos helyzetűekre specializálódott cégek, mint az eMultiCoop Magyarországon; (#2) A társadalmi hatás a termék következménye, tehát minél több az eladás, annál jobb lesz a világnak. Ide tartoznak szerintem a lent említett szociális design termékek, például a vízhordók. (#3) Mindezt tanusítvánnyal is igazolják, mint az amerikai B Corporation sztenderd. (#4) Kettős entitás: a szervezet maga hoz létre egy céget, ami saját kizárólagos mecénása lesz. A képen is megjelenő német Viva con Agua esetében a vállalat minden profitját a nonprofit szervezeti egységnek adja, ami emellett adományokat is gyűjt, illetve a kettő voltaképpen ugyanazt a brandet mozgatja.

Egy kicsit más megvilágításban, de szintén a kétféle identitás együttélését tipologizálja az Inc.com óriás vállalkozóportál: a cikksorozat elemei ennek a cikknek a végén találhatók.