Talán azt gondolnánk, Magyarországon különlegesen nehéz a társadalmi vállalkozások helyzete, valójában viszont az egész régióban, sőt Európában is teljesen hasonló problémákra keresik a válaszokat a piac különböző szereplői. A társadalmi vállalkozások területe, közelítsünk bármelyik oldalról is, még nagyon kialakulatlan ezekben az országokban, kevés az igazán átütő projekt és sok a bizonytalanság mind az üzleti modellekben, mind a részletekben, például a hatásosság, hatásmérés gyakorlatában - hallhattuk az elmúlt egy héten lezajlott két konferencia európai vagy akár amerikai meghívottaitól.
A június 7-i bécsi CEE Impact Day egésznapos programjában a korábbiakhoz hasonlóan ismét a befektetői és a vállalkozói oldal találkozhatott egymással (részletes beszámoló). Ulrich Grabenwarter, az EIB szakértő képviselőjének bevezetője után két panelben beszélgettek befektetők arról, mi motiválja őket ezen a területen és mennyire tartják fontos tendenciának a impact investing fejlődését. Érdekes volt, hogy bár Grabenwarter kifejezetten az értékorientált befektetői viselkedés, a valós társadalmi hatás és valós problémamegoldás fontosságát emelte ki, az utána következő kockázati tőkés hátterű szereplők elmondásából azért az látszott, ők inkább ugyanolyan befektetési területnek tartják ezt is, mint a többit. Még ha tudatosan ilyen portfoliót alakítanak is ki, az ott megjelent befektetők szemében a pénzbeli megtérülés éppen olyan fontos szempontnak tűnt, mint bármilyen más startup esetében. Mindemellett, mivel a legtöbb európai szereplő néhány éve lépett a piacra, vagy legalábbis azóta alakított ki tudatos, hatás mérőszámokkal és megtérüléssel egybekötött portfoliókat, ezért gyakorlatilag első lépéseiket teszik, kísérleteznek és óvatosan keresik a megbízható vállalkozókat.
A csütörtökön Budapesten tartott társadalmi hatásmérésről szóló konferencia mérlege is hasonló volt: bár a hatásmérés elengedhetetlennek tűnik egy ennyire nagy figyelmet kapó és egyre nagyobb magán, állami vagy nemzetközi alapokat vonzó területen, az ezen dolgozó szervezetek (például a SIAA, a SROI Network vagy a Euclid) szintén csak tapogatóznak, lassacskán építik fel hálózatukat és best-practice gyűjteményüket. Varga Éva, a NESsT portfolió teljesítményéért felelős igazgatója elmondása alapján a vállalkozások ma még többynire nem eléggé startégiai szemléletűek és rövid távú szemléletükben nem tűnik lényegesnek, hogy effajta új tudást vagy szakértőket szerezzenek, ezért a piac edukálása nem megy könnyen. Pedig munka egyre sürgetőbb, hiszen például az immár Nagy-Britanniában is tesztfázisban lévő SIB (social impact bond) program mellett az új Európai Uniós keretprogramban is, a hírek szerint nagyobb összegeket különítenek majd el hasonló célokra.
Bár szokás ilyenkor összefogást és platformokat emlegetni, én inkább azt mondanám, a szervezeteknek fel kellene ismerni a piacot maguk körül és a különböző szereplők érdekeltségére támaszkodva aktív partneri, üzleti kapcsolatokat létrehozni. Ez a következtetés és az érdekeltek ilyenfajta megközelítése és bevonása volt talán a csütörtöki konferencia legfontosabb délutáni témája, amit azért is fontos itthon hangoztatni, mert sokan éppen egyfajta társadalmi vagy kormányzati ellenállásra hivatkozva nem tesznek semmit. Jó példaként meséltek létrejöttükről a baszk DenokInn társadalmi innovációs központ alapítói, vagy Marco Traversi, aki egy innovatív olasz szövetkezet vezetőjeként szintén nagyon jól működő kapcsolatokat alakított ki.
Az ezt követő napon pedig, mint már említettem, a NESsT ismét megrendezte a Társadalmi Vállalkozás Napja című rendezvényt, ami a legnagyobb ilyen esemény Magyarországon. Én sajnos ezen nem tudtam részt venni, ám helyette az iparágban tevékenykedő francia fiatalokkal és a MakeSense alapítóival, oszlopos tagjaival beszélgettem egy belleville-i kávézóban - erről hamarosan többet is hallhatunk majd.
