Design és a társadalmi innováció kapcsolatáról még biztosan sokszor fogok írni, most a már említett magyar eco-social design példát szeretném egy kicsit jobban bemutatni (itt kérek elnézést a sok angol kifejezésért, műfordító énem pár lépéssel a blogger mögött kullog).
A MOME Ecolab csoport évente több projektet hoz létre, vagy társul más szervezetekkel és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen is próbálják felhívni a hallgatók figyelmét arra, hogy tervezni nem csak gazdagoknak lehet. Tavaly például az egytemi kurzushéten egy ilyen öko-szociális design workshoppal jelentkeztek, ahol a hallgatóknak egyrészt a fenntarthatóság elveit szem előtt tartva, másrészt egy speciális "piac", a mélyszegénységben élők számára kellett tervezniük, ami szerintem nagyon izgalmas kérdésfelvetés.
(Kép innen.)
Idén tavasszal és nyáron az EcoLab egy nagyobb szabású projektbe is belefogott ezen a téren: Bódvalenkén, ebben a távoli, egy utcás, mélyszegénységben élő faluban hoztak létre egy komplexebb programot, amivel azt remélik, hogy a reménytelen helyzetbe fásult helyieket megélhetéshez segíthetik és így tartósabb hatást érhetnek el. A LenkeProjekt a helyi gasztronómiai értékeket igyekszik kihasználni, részint a képen is látható dokumentációval, részint pedig az egyik legegyszerűbb termeléshez, a gyógynövények szárításához és eladásához adva segítséget.
Bár ez egyelőre csak egyetlen projekt, de ha létezne egy szervezet, ami például azt tűzi ki célul, hogy minden alkalommal egy újabb falunak, kistérségnek valamilyen jellemző termékéhez ad arculatot vagy valamilyen termelési eszközt fiatal tervezők és grafikusok segítségével, és neadjisten még valamilyen üzleti modellje is lenne ehhez a szolgáltatáshoz, úgy az egy csodálatos példa lenne arra, amit mondani szeretnék.
