Éppen Budapesten is kezdi megvetni a lábát a városi kertészkedés, főleg miután a Kortárs Építészeti Központ is akcióba lendült. Már nem csak a beton repedéseibe virágot ültető gerillakertészek tolják a mozgalom szekerét, hanem egyre-másra nyílnak a közösségi kertek is, aminek örül a szívem (csak sosem kapok parcellát). Ez utóbbi amúgy egy több évtizedes múltra visszatekintő dolog, az USA-ban vagy például Japánban volt nagy divatja eredetileg, de az elmúlt időben Európában is sokan lettek, Párizsban van például rengeteg. Ezek gyakran tényleg csak a környékbeli lakók által látogatott kis, közösségi terek, ami illeszkedik abba a szokásba, hogy néha összejárjanak a negyed/háztömb lakói, vagy esetleg képesek lefoglalni a helyi kallódó fiatalokat is. Persze ezek nem számítanak vállalkozásnak, de nagyon érdekesek, mert tök jól működnek.
Kicsit más vonalon, közösség helyett a termelésre helyezi a hangsúlyt az Urban Farmers nevű svájci szervezet, akik akvapóniák fejlesztésével, létrehozásával és értékesítésével foglalkoznak. A céljuk, hogy minél kisebb erőforrás igénnyel lehetssen városban is (bio) élelmiszert előállítani, és, ahogy a kertek is, visszahozzák egy kicsit a természetet az életünkbe. Az akvapónia egy létező, ám mindeddig nem túl felhasználóbarát technológia, az UF azonban épp ezzel foglalkozik: olyan formába öntik, hogy bárki kitehesse az erkélyre, sőt, akár maga le is gyárthassa. A jelek szerint elég sikeres, vagy legalábbis több díjat is nyert ez a kezdeményezés.
