Társadalmi vállalkozónak lenni menő. Vagy legalábbis, ha az ember haverjai, illetve egyéb referenciakörnyezet (vö. csajok a buliban) nem is értenék feltétlenül, hogy az, amint az ember elmeséli, hogy miről is van szó, mindenki elismerően bólogatni kezd. Ha pedig a történetet kellően autentikusan, izgalmasan és retorikailag tökéletesre csiszolva adod elő (hiszen már legalább századszorra csinálod), akkor hamarosan látod, ahogy őket is átfűti a lelkesedés, látod a szemükben a felismerést, hogy igen, valami ilyesmire van szükség, igazából pont ezt szeretné ő is csinálni és hogy de iszonyú menő vagy te, hogy ezt már csinálod is.
Bárcsak mindenki így mesélhetne a munkájáról, ugye.
Na, valami ilyesmire jöhettek rá azok a business school-os fiatalok, felteszem szerte a világban, akik mind elindították a saját társadalmi start-up-jukat, vagy a saját SE tanácsadó szervezetüket. Az elmúlt hetekben két emberrel is találkoztam, akik különböző francia diákokból álló csoportokban indultak neki 2-2,5 éve világot látni, hogy ugyanezt csinálják. Az egyik ilyen banda, a közösségi média és az internet használatát Dél-Amerikában és Ázsiában tanító Socialter projekt, idő közben szétesett és egyik kitalálója azóta Berlin egyre izgalmasabb start-up szcénájában készíti elő az open-source forradalmat.
A másik projekt viszont azóta is él (az előző több tagja át is igazolt ide), sőt lassan a 23 éves kölykök lelkes road movie-jából európai hálózattá és valódi üzletté válik. Mintegy két és fél évvel ezelőtt találta ki két Marseille-ben élő fiú, hogy hát itt vannak ezek a társadalmi vállalkozók, ők olyan érdekesnek tűnnek, csináljunk velük végre valamit. És létrehozták a MakeSense-t, ami egy platform, illetve hálózat, ahol lényegében társadalmi vállalkozóknak lehet segíteni, aki amivel tud - tudással mármint, nem materiális javakkal.
Ha az ember csak az interneten látná a srácok bemutatkozó videóját, vagy egy-egy ilyen "találjunk ki valamit" workshopjuk eredményét, valószínűleg nem jutna eszébe, hogy itt diák szakkörnél többről is szó lehet, pedig ez a dolog szörnyen népszerű. A srácok (és persze azóta már sokan vannak) olyan elképesztő lelkesedéssel vetik magukat a témába, vesznek részt az összes eseményen Európa-szerte, beszélgetnek mindenkivel, szerveznek workshopokat (ún. hold-up) és neveznek minden társadalmi vállalkozót "super cool"-nak, hogy egyre többen szállnak be különböző országokban, egyre több menő intézmény hívja őket hold-upot tartani és lassan ezt már el is tudják adni, cégeknek, iskoláknak.
A módszer egyébként az, hogy keresnek egy kezdeményezést, aminek van valamilyen jól definiálható problémája, leülnek vele beszélgetni, majd a konkrét problémát (pl. nincs elég forgalom az x terméken) egy 8-10 fős random segítőkből álló csoport elé tárják. Itt jön a hold-up: egy nagyon gyors, úgy 2 órás lefolyású ötletelés, szintetizálás és ad hoc megoldások generálása, együtt az egész csoporttal. Nem annyira a megoldás a lényeg, mert a kiválasztott szervezet anélkül is rengeteg ötletet, energiát és néha egy tényleg izgalmas megoldást nyer, a csoport maga pedig együtt gondolkodhat, büszke lehet magára és persze rengeteget tanulhat egy-egy ilyen esetből. Biztos könnyű lenne belekötni a módszerbe, de nagyon kevesen csinálják ezt ekkora energiával, mint ők. Egyébként azt hiszem, hogy a sikerükben nagy szerepe van éppen ennek az egyszerűségnek is: didaktikus, nem skatulyáz be, nem bonyolít túl - ideális ha vállalati partnereket keres az ember. :)
És aztán persze, sokan ebben a hálózatban nem csak ezt csinálják. Maeva például, egy kivételesen energikus lány, rengeteg dologban benne van a Hub Montrealtól az Ashoka Chanemaker Weekig - Európa-szerte találkoztam olyan emberekkel, akik emlegették őt - most főleg azon pörög, mit lehet ezzel a témával kezdeni egy business school keretei között.
