Ez itt tipikusan egy olyan termék, amit egy jól körvonalazható, széles rétegeket érintő probléma megolására terveztek. Az egyik kedvenc témám mostanában, hogy vajon hogyan és mennyire használható a design, illetve a "dizájnerek", különböző területekről érkező tervezők megközelítése a társadalom jobbá tételére. A téma a társadalmi vállalkozásokkal együtt igencsak felívelőben van, hiszen eléggé kötődik a tárgyi innovációhoz, kezdve a zéró emissziós élettől az afrikai vízhordókig - de vajon hol vannak a korlátai?
Valószínűleg mindenki tud olyan terméket mondani, ami alapjaiban változtatta meg a mindennapjainkat, szokásainkat a Bauhaustól az Apple-ig. Ezek egy része zseniális ötlet, egy része viszont komplex, milliméter pontos stratégia eredménye - az ehhez kapcsolódó, angolul disruptive innovation-nek nevezett jelenség pedig hatalmas jelentőségre tett szert az üzleti életben. Ezekben a sokszor termékhez is köthető újításokban (néhány példa) nagy szerepe van egy tudatos tervezési folyamatnak, amit design-nak hívunk és aminek a képlékeny határai a számviteli rendszertől az adatbázisokon át az új fogkefe nyeléig sok mindent magukban foglalhatnak. Bár az, hogy mi a design, semmi esetre sem az én asztalom, csak egy-két dolgot szeretnék bekapcsolni ide.
A társadalmi célokért küzdő szervezetek jellemzően két módon lépnek kapcsolatba designerekkel. Egyrészt az ismert "csináljuk meg szebben" módon, amikor egy létező tartalmat csomagolnak újra, grafikus megjelenítéssel vagy esetleg egy új formával. Ez ugyan általában kevéssé innovatív eredményhez vezet, de az akadálymentes étterem kialakítása, az érthető piktogramokkal kommunikáló csomagolás vagy akár a kórházi betegellátó rendszer megfelelő átszervezése alapvető tényező lehet a siker elérésében. Ezt felismerve, sok design cég nyújt pro bono szolgáltatásokat például civil szervezeteknek. Ez a fiatalember a lenti TED videóban pedig azt gondolja, hogy ezt mindenkinek így illene tennie, ahelyett hogy hagyjuk a segélyszervezeteket étel helyett arculatra költeni.
Van viszont az a helyzet, amikor azt érezzük, hogy egy adott problémára, igényre nincsen egyszerűen semmilyen válasz, a létező funkciók nem elégítik ki és ezért gyakran maga a probléma is lappang. Itt a rutin hiánya miatt nagyobb a bizonytalanság, sok múlik a probléma meghatározásán és fontosabb a kísérletezés. Azt gondolom, hogy sokszor ilyen közegben működik a társadalmi innováció is.
A világ egyik leghíresebb design cége, az IDEO jellemzően ezzel az átfogó szemlélettel dolgozik, főleg a módszertanban alkottak kiemelkedőt, amit társadalmi célok érdekében is bevetnek. Érdemes szerintem megnézni egy pár évvel ezelőtti, az Acumen Funddal közös projektjük dokomentációját, ami valamennyire illusztrálja, hogy milyen potenciál van egy ilyen beavatkozásban.
Hasonló szemléletű, de Európai projekteket dolgoz ki egyébként kedvenc kormányzati szervem, a brit Design Council is, például itt. Közben pedig elérkeztünk arra a területre, amit manapság social design-nak hívnak és ami pontosan ezt csinálja: társadalmi problémák megoldása érdekében igyekszik mozgósítani a különböző tervezőket és vállalkozókat. Rengeteg ilyen projektet nézegethetünk itt, (bár többnyire kevéssé átütő erejűek, de ez például elég jó példa), pályázatokhoz, kezdeményezésekhez csatlakozhatunk vagy netwörkölhetünk itt, a brit szcénáról olvashatunk riportokat, interjúkat itt, remek diákprojekteket találunk itt, természetesen ezt is lehet tanulni egyetemen és már Magyarországra is elutott a híre: a MOME EcoLab rendszeresen foglalkozik a témával, dolgozik hasonló projekteken.
