Akkor talán mutatnék egy példát, hogy érthetőbb legyen, mire is gondolhatok. Nézzünk mondjuk egy nagyon klasszikus és híres példát, az Aravind Eye Care-t, ami tipikus társadalmi vállalkozás szerintem azért, mert egy emberek millióit érintő, szegénységgel erősen összefüggő társadalmi problémára kínál megoldást és azt ráadásul egy hagyományos üzleti szervezet (magánkórház) formájában teszi. Ugyanakkor mégsem egyszerűen egy cég, aki a szegényeket célozta meg a termékével, hiszen egyrészt ez a termék számukra ingyenesen elérhető, másrészt pedig erős társadalmi elhivatottság áll az egyébként maximálisan hatékonyságelvű működésük mögött.
A szervezet ma egy 8 kórházból, továbbképző intézetből, orvosi eszköz gyárból és más szervezekből álló konglomerátum India Tamil Nadu államában, amit egy "Dr. V"-ként emlegetett szemészorvos alapított a '70-es évek végén, azzal a céllal hogy segítsen visszaszorítani a szükségtelenül bekövetkező vakságot a népesség körében. Indiában a fél vagy mindkét szemre bekövetkező vakság úgy 20 millió embert érint (egy Aravind-esettanulmány szerint), illetve több, mint még egyszer ennyien élnek csökkent látóképességgel, amely számok nyilván nem lennének ilyen sokkolóak, ha az orvosi ellátás a legszegényebbek számára is elérhető lenne. Hogyan lehet azonban ingyenes szemészeti ellátást biztosítani 10-20 millió embernek, anélkül hogy ez a minőség kárára menne? Ki képes ezt finanszírozni? Honnan lesz ennyi orvos? Hogyan jut ez el egyáltalán az írástudatlan falusiakhoz?
A fő elvárás tehát az extrém olcsóság, amit hagyományosan hatékonyságnöveléssel (méretgazdaságosság, termelékenység, stb) illetve költségcsökkentéssel lehet ugye elérni, ezzel nyilván nem lepek meg senkit. Ráadásul állami források itt nem igazán elérhetőek, egy cég sem képes ekkora összeget betolni és a gazdag páciensek sem vihetik a vállukon az egészet, tehát valami jobbat kellett kitalálni. Dr V tehát borzasztóan komolyan vette ezt a dolgot és olyan alapintézkedések mellett, mint a kórházban töltött idő minimalizálása, még volt egy-két ötlete. Például, hogy mindent, amit csak lehet, házon belül állítanak elő: a lenti videóból részletesebben kiderül, hogy a drága segédeszközöktől a nővérek képzéséig mindent maguk csinálnak, ami miatt nem csak olcsóbb az eszköz (kb századannyi az ára ha jól értettem) meg kevesebb a munkabére a betanított nővéreknek, de ugye mindezeket kifelé is értékesíthetik. Emellett még maximális hatékonyságra is szükség volt, amiben pedig Dr V a műfaj legismertebb bajnokától tanult. Na, ki lehet az? Hát a McDonalds. Ezekben a szemkórházakban bizony sztenderdizált munkafolyamatok vannak, mindenki egy feladatra koncentrál és az operálás szinte szó szerint futószalagon történik. A betegek ugyan éppenséggel hordágyon kerülnek becipelésre, de az orvos pont úgy fordul egyiktől a másikig, mint amikor a futószalag mellett álló gép minden itemen csavarint egyet. Így egy műtét hossza alig pár perc, és ebből a tavalyi évben (2011 márciusával bezárólag, a honlapjuk szerint) 300 ezret tudtak elvégezni. Miközben természetesen a minőségi mutatók szuperek, az orvosaik szakmailag elismertek, a betegek pedig boldogok. Ja és folyamatosan járják a vidéket ahol mobil rendelőkben (well, sátrakban) diagnosztikai tevékenységet folytatnak.
Szóval valami ilyesmi volna az innováció, ha valakit bővebben érdekel a téma, akkor nézegesse a most következő videót vagy vannak még esettanulmányok, mint például ez itt 2003-ból az Indian Institute of Management két professzorától.
